Végre megérkezett a tavasz, és úgy tűnik, eléggé véglegesen, mivel egész múlthéten gyönyörű időnk volt és úgy gondoltam, vétek lenne négy fal között tölteni napokat, ezért, amikor csak lehetett, kint időztem a természet lágy ölén. Nagyon amúgy sincs most program, mert a csoport jelentős része vizsgázik, (úristen, van itt olyan is????) főleg, akik közgázt tanulnak, nekik most ért véget az első blokk.
Miután kilábaltam a náthából és szerdán meg csütörtökön letudtam azt a két szem órámat (növénynemesítésen a heterózishatást tanultuk és ennek folyományaként kukoricaszemeket számolgathattam - rém izgalmas volt) pénteken kezdtük a lazulást azt egyetem botanikus kertjében, ahová amúgy előszeretettel jár a diáksereg sétálni, napozni, olvasgatni. Jómagam is már régebben felfedeztem ezt a remek lehetőséget, és aznap végre nem felejtettem otthon a normális fényképezőgépemet, mert okos-telefon ide vagy oda, azért a kettő mégsem ugyanaz.
Az arborétum közelsége egyébként óriási pluszpont az egyetemnek, főleg részemről, aki ugye gyakorlatilag egy botanikus kert kellős közepén élt, tanult és (néha) dolgozott öt éven keresztül. Ez olyasmi, aminek a hiányát nagyon nehéz lenne pótolni, de itt még ez is megvan, csupán egy gyalog hídon kell átsétálni az út felett a Campusról. Az itteni botkertet 1938-ban alapították, és ma 11 ha-on fogadja a látogatókat, vagyis jelentős területet ölel fel, jó sokáig lehet benne járni-kelni. Maga a kialakítása is nagyon tetszik, és nem csak azért, mert minden az égvilágon ki van táblázva a legutolsó fűcsomóig, ahogy egy rendes botanikus kertben lennie kell, hanem mert szép, jól karbantartott, de ennek ellenére nagyon is természetes hatást kelt. Sok helyen elég vadregényesen "rendezték be" és kis ösvényeken bármerre el lehet csámborogni, nem kell mindig a nagy betonutat követni. Most persze a fák többsége még kopár, de ez nem is nagy baj, hiszen így sokkal jobban látszanak azok a tavaszi csodák, melyeket aztán az év többi részében aztán visszabújnak a föld alá, vagy beleolvadnak a nagy zöldellő tömegbe. Ilyenek például a tavaszi hagymások is, amelyek most kezdenek nyílni (gondolom otthon is), nagyon szép jácint-ágyások vannak például...
Aztán, a virágzó fák közül a legszebbek most a dísz Prunusok, és természetesen a magnólia:
Az árnyas helyeken egész mezőkben virít a májvirág (Hepatica nobilis). /Vicces egyébként, hogy Ainoval együtt általában fogalmuk sincs arról, hogy hívják az adott növényt angolul, és ilyenkor mindig a latin név van segítségünkre.../
Az örökzöld gyűjteménybe is tettünk egy gyors kitérőt, ez aztán tényleg olyan keszekusza, mint egy mesebeli erdő, ráadásul sövénnyel kerítették körbe, amitől még "misztikusabb" légköre van...
Sok-sok sziklakert van, most még nem annyira látványosak, de az egyikben még mindig virít a hangamező:
Számos pihenőhelyet alakítottak ki, ahol remekül lehet olvasni vagy félálomban fetrengeni a padokon. Akad néhány lugas is, erre például lilaakác van felfuttatva, nemsokára talán ő is virágozni kezd.
A hunyorok közül is még virítanak páran, bár mint tudjuk, ők inkább télen szeretnek virágozni.
Tovább sétálva egy egész hérics-mezőbe botlottunk (Adonis amurensis). Kedves kis sárga virágok, szépen díszítik az amúgy még eléggé sápatag pázsitot.
Van egy mini-szurdokvölgy is, a sziklafalba ültetett páfrányokkal, törpefenyőkkel, kicsi "forrással", patakocskával, egy hídon lehet felette átkelni, szerintem roppant ötletes:
Egy másik rejtekhelyen pedig sziklakert-lakó növények gyűjteménye található, mohával borított köveken számos varjúhájféle (Sedum), meg pici fenyőfák, olyanok, mint egy bonsai. Az egész úgy néz ki közelről, kint egy miniatűr erdő...
Középtájon van egy hatalmas füves placc, tele százszorszéppel. Egyébként közkedvelt napozóhely is egyúttal. Itt is megpróbálkoztam a panoráma móddal:
A mi jelenlegi kedvenc pihenő helyünk a kőmedencék környéke. Gigantikus méretű aranyhalak meg pár lusta kacsa lakja őket, a szélükre pedig rovarfogó növényeket telepítettek.
Aino nem bírja a napot, ami mondjuk, tekintve, hogy honnét érkezett, annyira nem meglepő, de még én csak úgy szívtam magamba a tavaszi napsugarakat, ő öt perc után már panaszkodott, hogy sok neki, és égeti a fejét. Egyébként rengeteget nyavalyog az időjárás miatt, ami lássuk be, rettentő változékony, (üdv a kontinentális klímán), erre a prágai hétvége is épp elég bizonyíték. Finnországban márciusban még tél van (mindig, nem úgy mint nálunk), és később fokozatosan melegszik fel az idő, amihez szépen, apránként hozzá lehet szokni. Nyáron pedig megmarad a kellemes, 25°C-os meleg, nincsenek őrült kánikulák. Nem tudom, szegény hogy fogja elviselni a nyarat, állítása szerint 30°C fölött neki befellegzett...
Szombaton a Lužánky Parkban lazultunk, igen kellemes zöldfelület a kolihoz közel (hétvégén sajnos nincs nyitva az arbor).
Itt finn barátnőm megcsillogtathatta fára-mászó tehetségét, minden szembejövő nagyobb példányt meghódított (sokszor olyan gyermeki a lelkesedése, hogy időnként aggódó anyukának érzem magam mellette...).
De azért én se maradtam rest (noha kellett egy kis löket hátulról... :D )
Igen kényelmesen befészkeltem magam ebbe a pozícióba. Ez a fa jó barátunk lesz, ezt már most tudom.
Maga a park amúgy kiváló pihenőhely, leginkább a Margitszigethez vagy a Városligethez tudnám hasonlítani, csak kisebb. Tele van szépséges, öreg fákkal (mint a mellékelt ábra mutatja), jókora zöld területtel, ahol lehet piknikezni, játszani. Mindenütt családok, romantikusan elidőző párocskák, labdázók frizbizők, és rengeteg kutya. A csehek imádják az ebeket ez tény, mindenütt ott vannak, mindenhová bevihetők, itt nem tudsz úgy végigmenni az utcán, hogy a nap bármely szakában, hogy ne jönne szembe legalább öt-hat kutyasétáltató. (Még itt az egyik portásnéninek is van egy ölebe, amit időnként magánál tart. Lehet, legközelebb már ő fogja elkérni az ISIC kártyámat, ha mosni akarok... :D ) A járműveken is tömegesen előfordulnak, néha tök vicces szituációkat okozva az utasközönségnek. De nagyon odafigyelnek rájuk, póráz, szájkosár az mindig rajtuk van, főleg a nagyobbakon.
Vasárnap a tóhoz látogattunk el. Van itt Brno határában egy víztározó, nem is olyan kicsi, elvileg fürödni is lehet benne, de persze most még hideg van hozzá (illetve, láttunk két pasast, akik alsógatyára vetkőzve belevetődtek - akadnak itt is elvetemült emberek). Olyan, mint egy Mini-Balaton, komolyan, minden épült köré, amire egy valamire való üdülőhelyek szüksége van: egy-két kisebb hotel, apartman ház, vízibicikli- és csónak-kölcsönző, fagyiárusok, gyrososok és lángososok hada, "óccsó' gyümölcsöt-zöldséget vegyenek" bódék bizonytalan eredetű árukészlettel és eladó személyezettel, meg egy rakás bóvli- és vattacukor árus. És tömeg mindenütt. Meg kutyák. Ha a Lužánky-ban sok kutya volt, akkor ez itt a négylábú menyország. A többség aranyos volt és jól viselte magát, volt például egy cuki vizslakölyök, aki mindenkivel barátkozni akart, de egyszer meg "csak úgy tréfából" ránk rontott egy olyan bulldog-szerű valami és összenyálazta Ainot, meg volt mellettünk egy idős pár egy kis hófehér birka-utánzattal, ami minden arra tévedő eb-társával összetűzést provokált, és egyfolytában fejhangon csaholt.
Horgászok is akadtak, előttünk pecázott egy bácsi, ízléses alsónadrág-kinyúlt póló kombinációban, de akárhányszor fogott valamit, azt mindig visszaengedte. Egész nagy halai lehettek volna pedig, azt hiszem, pontyok lehettek. A környékbeli gyerekhad mindenesetre nagyon nagy lelkesedéssel figyelte.
Mi nem sok mindent csináltunk azt leszámítva, hogy félálomban fetrengtünk a kabátunkon a fűben, még beszélgetni se nagyon volt kedvünk, meg a két horvát lány, akikkel voltunk, amúgy se túlságosan kommunikatív, de azért kedvesek, csak kicsit félénkek szerintem. Meg Darjával amúgy is az ő speciális szerb-horvát-szlovén-miegyéb keveréknyelvükön csevegnek. Néha irigylem őket, hogy megértik egymást, nekem abszolúte nincs kivel magyarul beszélgetni és ez néha hiányzik.
Ainonak meg akadt egy török udvarlója, úgyhogy mostanában elég elvarázsolt, alaptermészetéből fakadóan is az, de ez rátett még egy lapáttal. Tőlem is kérdezték egyébként már többen, hogy "és neked nincs barátod?" Mármint itt. Nem tudom, kéne, hogy legyen? Mármint persze, lehetne, de azt hamar konstatáltam, hogy itt se vagyok népszerű a másik nem körében, úgyhogy talán kár is lenne bármiben reménykedni.
Aino itt is mindenre fölmászott, ami mászható volt, és végül együtt meghódítottuk a játszóteret is. :)
A lángosban viszont csalódnom kellett. Pedig hogy megörültem neki, mikor megláttam, hogy lehet kapni, és ajánlottam a többieknek is, hogy együnk, minek után valahogy sikerült elmagyarázni, mi fán terem. Már készítettem a gyomromat egy jó kis sajtos-tejfölös lángosra. Mondjuk itt nincs tejföl, ez volt az első csalódás Itt ketchuppal eszik, vagy esetleg tartármártás-szerű szósszal, mi is azzal kértük. Ez még nem is lett volna olyan nagy tragédia, ám legyen, 'lángos á la Česká republika'. No de iszonyat olajos volt, olyannyira, hogy még én se bírtam megenni. Aino adta föl a leghamarabb, az ő gyomra alapjáraton nem képes befogadni néha az átlagos cseh kajákat se, ettől egyenesen rosszul volt, alig csipegetett belőle. Másokat körülöttünk láthatóan nem zavart annyira ez a silány minőség, mert két pofára ették, és mindenki ketchuppal, amitől nagyjából valami groteszk pizzára hajaz az egész. Úgyhogy ez nem bizonyult jó ötletnek. Ne egyetek lángost Csehországban (legalább is, annál az árusnál semmiképpen se...).
Ezt leszámítva jól telt az idő. Komolyan kezdem magam úgy érezni, mintha vakációznék, csak ez éppen öt hónapig tart. Suli alig van, vasárnap este kaptunk egy e-mailt, hogy immár harmadik hete megint elmarad a hétfői növénykórtan. Ainonak két hete egy darab órája nem volt, mikrobiológiára kellene járnia, de a tanár eddig Mexikóban volt, most meg állandóan tologatja, halogatja az első találkozót is. Na de nem olyan rossz ez, végül is, ha másra nem, arra tökéletesen megfelel, hogy az ember kipihenje a Corvinus Egyetem generálta fáradalmakat - van mit, efelől mindenki biztos lehet... :)
Zárásképpen még néhány kép a tóról:
Maga a park amúgy kiváló pihenőhely, leginkább a Margitszigethez vagy a Városligethez tudnám hasonlítani, csak kisebb. Tele van szépséges, öreg fákkal (mint a mellékelt ábra mutatja), jókora zöld területtel, ahol lehet piknikezni, játszani. Mindenütt családok, romantikusan elidőző párocskák, labdázók frizbizők, és rengeteg kutya. A csehek imádják az ebeket ez tény, mindenütt ott vannak, mindenhová bevihetők, itt nem tudsz úgy végigmenni az utcán, hogy a nap bármely szakában, hogy ne jönne szembe legalább öt-hat kutyasétáltató. (Még itt az egyik portásnéninek is van egy ölebe, amit időnként magánál tart. Lehet, legközelebb már ő fogja elkérni az ISIC kártyámat, ha mosni akarok... :D ) A járműveken is tömegesen előfordulnak, néha tök vicces szituációkat okozva az utasközönségnek. De nagyon odafigyelnek rájuk, póráz, szájkosár az mindig rajtuk van, főleg a nagyobbakon.
Horgászok is akadtak, előttünk pecázott egy bácsi, ízléses alsónadrág-kinyúlt póló kombinációban, de akárhányszor fogott valamit, azt mindig visszaengedte. Egész nagy halai lehettek volna pedig, azt hiszem, pontyok lehettek. A környékbeli gyerekhad mindenesetre nagyon nagy lelkesedéssel figyelte.
Mi nem sok mindent csináltunk azt leszámítva, hogy félálomban fetrengtünk a kabátunkon a fűben, még beszélgetni se nagyon volt kedvünk, meg a két horvát lány, akikkel voltunk, amúgy se túlságosan kommunikatív, de azért kedvesek, csak kicsit félénkek szerintem. Meg Darjával amúgy is az ő speciális szerb-horvát-szlovén-miegyéb keveréknyelvükön csevegnek. Néha irigylem őket, hogy megértik egymást, nekem abszolúte nincs kivel magyarul beszélgetni és ez néha hiányzik.
Ainonak meg akadt egy török udvarlója, úgyhogy mostanában elég elvarázsolt, alaptermészetéből fakadóan is az, de ez rátett még egy lapáttal. Tőlem is kérdezték egyébként már többen, hogy "és neked nincs barátod?" Mármint itt. Nem tudom, kéne, hogy legyen? Mármint persze, lehetne, de azt hamar konstatáltam, hogy itt se vagyok népszerű a másik nem körében, úgyhogy talán kár is lenne bármiben reménykedni.
Ezt leszámítva jól telt az idő. Komolyan kezdem magam úgy érezni, mintha vakációznék, csak ez éppen öt hónapig tart. Suli alig van, vasárnap este kaptunk egy e-mailt, hogy immár harmadik hete megint elmarad a hétfői növénykórtan. Ainonak két hete egy darab órája nem volt, mikrobiológiára kellene járnia, de a tanár eddig Mexikóban volt, most meg állandóan tologatja, halogatja az első találkozót is. Na de nem olyan rossz ez, végül is, ha másra nem, arra tökéletesen megfelel, hogy az ember kipihenje a Corvinus Egyetem generálta fáradalmakat - van mit, efelől mindenki biztos lehet... :)
Zárásképpen még néhány kép a tóról:
