A mai nap hivatalos programja a brno-i sörfőzde
megtekintése volt, mely végre izgalmas programnak ígérkezett, már csak azért
is, mert a nyelvi kurzus alatt annyiszor elmentünk mellette, belülről
megcsodálni viszont csak így csoportosan, előre egyeztetett időpontban lehet.
Kaptunk egy kedves idegenvezető nénit is, aki ugyan elég érdekesen beszélte az
angol nyelvet, de nagyon kis aranyosan próbált minél több információt átadni.
Sajnos nem sok mindent tudtam megjegyezni, mert egyrészt lekötött a látvány,
másrészt a gépek folyamatos zakatolása miatt sokszor nem igen lehetett hallani
még a mellettem állókat sem, nemhogy a nénit. De azért összeszedtem némi infót,
meg aztán kaptunk egy prospektust is, amin egész tömör angol összefoglaló
olvasható a sörgyár történetéről.
A sör – mint tudjuk – a csehek szívének igen kedves
ital, készítése pedig 750 éves múltra tekint vissza. A modern sörfőzés alapjait
a 18. század végén egy Franz Anderas Paupie nevű úriember teremtette meg, a
brno-i gyár ma is álló épületegyüttesét pedig 1872-ben kezdték el felhúzni.
Maga a „Strarobrno” jelentése „Régi Brno”, az eredeti recept
természetesen rengeteget változott az elmúlt időben, már számtalan változata
létezik, és az egyik legjobb cseh sörmárkaként tartják számon. Maga a gyár
épülete azért is kifejezetten érdekes, mert amellett, hogy a legmodernebb
technikákat alkalmazzák, megőrizte eredeti, klasszikus formáját. Megjegyzem,
ezáltal jobban illeszkedik a városképbe, mintha valami csúcs-modern csodát
építettek volna a helyébe.
Sajnos, mire maga a tényleges idegenvezetés
megkezdődött, a csapat igen sokat veszített a lelkesedésből, mivel előzőleg
majd félórát ácsorogtunk odakint a metsző szélben, mire a cseh „garde-dámjaink”
mindent elintéztek és mindenki szignálta a jelenléti ívet, meg kézhez kapta a
jegyét. Ráadásul a néni is úgy döntött, odakint osztja meg velünk a bevezető
információkat. Mindenki nagyon megörült, mikor végre elindultunk befelé, a feltöltő
- helyiségbe.
Itt megismerkedhettünk a sörfőzés elengedhetetlen
kellékeivel, melyek pedig (ha valaki nem tudta volna...): maláta, komló,
élesztő és víz, természetesen mindenből csakis a legkiválóbb minőség jöhet
szóba. :-) Alapanyagok tekintetében igen nagy a változatosság, mint ahogy
azt a mellékelt ábra mutatja.
Mindent ezekben az óriási tartályokban kevernek
össze: (Az "óvatosan, mert forró" - felszólítás természetesen nem sok
embert hatott meg a csapatból...)
Majd az udvaron keresztül (ahol már ott sorakozott
katonásan rekeszekbe a késztermék) a töltő- és csomagoló üzembe érkeztünk:
Roppant mókás volt látni, ahogy a futószalagon
sorban haladnak az üvegek, a végén pedig, a csomagolás módtól (műanyag vagy
üvegpalack) szétszortírozták és rekeszekbe pakolták, avagy négyesével fóliázták
őket. Kóstolásra sajnos nem volt lehetőség (ejnyebejnye...) viszont
megajándékoztak bennünket egy-egy csinos eredeti pohárkval, mert hát nem
mindegy, ugyebár, miből issza az ember az ország egyik elsőszámú söritalát...
;-)
Az időjárás továbbra sem túl túrista-barát, hó már
nincs, helyette metsző, hideg szél fúj állandó jelleggel. De - ennek
köszönhetően legalább kitisztult az ég, süt a nap, lehet végre normálisan fotózni!
Visszafelé sikerült lőni egy kósza képet a Spilberkről:
És a távolból idelátszik a Petrov két kecses tornya
is:
Búcsúzóul aztán még lefotóztattam magam ezzel a szimpatikus úriemberrel is:
Még idefelé jövet sikerült végre lekapni ezt a
csinos kis templomot is a Mendlovo Náměstí közelében. Vezetőink nem igen tudtak
érdemben nyilatkozni róla, de mint kiderült, ez a régi brno-i bazilika,
szívesen megtekintettük volna belülről is, de sajnos zárva találtuk.
A sörgyári látogatás után a csapat nagy része a
közeli étterembe vonult ebédelni, néhányan azonban úgy döntöttünk, inkább a
központba keresünk valami helyet, mert az árak nem voltak túl barátságosak,
ráadásul másfél óra múlva már az egyetemen kellett lennünk, ami valószínűleg
nem lett volna kivitelezhető, ha mind a harminc-egynehányan egyszerre zúdulunk
be oda. Úgyhogy Ainoval, meg a tegnap megismert két szlovén diákkal és a bolgár
lánnyal nyakunkba vettük a várost, és végül (rendkívül stílusosan) egy arab
kajáldában kötöttünk ki. Nézett is nagyokat a fickó, mikor bevonulunk, de mivel
olyan elveszetten és tanácstalanul meredtünk a pult felett világító étlapra, hogy
megesett rajtunk a szíve és egyenként elsorolta, milyen fogásokból választhatunk.
Egyébként nagyon barátságos volt, megérdeklődte, ki honnan jött, zenét is
szolgáltatott (időnként a saját hangján dalolászott), és nagyon-nagyon
udvariasan szolgált ki, mindenkitől külön megkérdezte, milyen hozzávalókat óhajt a gyros-tálba.
Távozáskor pedig még többször is nagyon kellemes időtöltést és szép napot
kívánt mindenkinek.
Mivel még volt idő, a villamosmegállóba menet
megálltunk fotózkodni a kimondhatatlan nevű Zelný trh-n (alias
„Zöldség-piac“), mely alatt ama nevezetes földalatti labirintus-rendszer
húzódik, amit Martina ajánlott figyelmünkbe szombaton.
Azután megkerestük a 9-es villamos megállóját.
Vicces amúgy, hogy egyesek olyan halál-lazán sétálgatnak a sínek
kellős közepén...
Végezetül
le kellett fotóznom ezt a szobor-csodát is. Párszor már elhaladtam mellette, de
még nem sikerült megfejteni, mit ábrázol. Bár az is lehet, hogy jobb nem tudni,
mi lehet...
Úgy döntöttem, ezúttal kihagyom a cseh nyelvleckét, két hét igen intenzív oktatás után nem sok kedvem van hozzá, meg a mi csoportunknak amúgy is barátságtalan időpontban, este öttől fél hétig tartott volna. Szívesebben töltöttem az időt Minna és Karolina társaságában az immár törzshelyünkké vált Čajovna
za zrcadlem-ben. A lányok ugyanis holnapután utaznak Prágába, úgyhogy szerettünk volna elbúcsúzni tőlük Ainoval. Kissé paráznak, mert állítólag valami igen ramaty kollégiumban lesznek elszállásolva, de én nem féltem őket különösebben, két elég talpraesett leányzóról van szó. Különben is, legalább lesz miről írniuk a blogjukban. :-)
Mielőtt találkoztunk volna, kóboroltunk egy sort Ainoval a központban, olyan boltra vadászva, ahol beszerezhető internet-kábel. Ilyen boltot persze nem találtunk, helyette megálltunk fotózkodni ezzel a fura műalkotással a Moravské Náměstí - n:
Ez pedig a Szent Tamás templom lenne, éjszakai kivilágításban. Brno-ban számos templom van amúgy, és mind nagyon impozáns (természetesen a Petrrov viszi a prímet), jó lenne őket egyszer belülről is megcsodálni.
Végezetül pedig még valami, amit szintén nem csak kívülről lenne jó megtekinteni... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése